Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/turakerekpar/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/turakerekpar/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include() [function.include]: Failed opening 'css/css.css' for inclusion (include_path='.:/usr/lib/php:/usr/local/lib/php') in /home/doke/public_html/turakerekpar/templates/doke/index.php on line 20

Adó 1%

Ajánlja adója 1%-át a DÖKE- nek!


Diák és Öntevékeny Körök Egyesülete
Adószám: 18305898-1-02


Támogatását köszönjük!

Látogatottság
Tartalom találatai : 94699
Facebook

Várak a Kelet-Mecsekben 2014

"Várak a Kelet-Mecsekben" teljesítménytúrán vett részt Paján Csaba (04.26)

Számos túra alkalmával a Mecsek szebbnél-szebb tájain barangolhatunk. Paján Csaba úgy döntött, ezúttal a várakat veszi célba.

Paján Csaba beszámolója:

Egy 17 órás éjszakai műszak után indultam reggel Pécsváradra a „Várak  a Kelet-Mecsekben” elnevezésű 38 km-es teljesítménytúrára.

A versenyt a Hit Pajzsa Nemzeti Egylet és Területi Honvédelmi Klub rendezte, igencsak nomád körülmények között…. Ugyanis a szervezők se  a túra alatt se a végén  nem adtak semmi inni s ennivalót ( ugye ez megszokott a teljesítménytúrák alatt ) és még az érintendő  pontok ellenőrzését is egyedi módon oldottak meg…

No de tesztelni jöttem, hogy mit birok és így aprósággal nem foglalkozunk, a hátizsákomba volt narancs, csoki és szőlőcukor.  Én a Kis Kört választottam, ami 38.1 km volt - a Nagy Kör távja 53.1 km. Reggel 6:25kor átvettem a rajtlapom és elsőként, s  egyedül indultam neki a Mecsek turistaútjainak…

Az 1. pont mindjárt a Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő volt (682 m). A felfelé vezető út nagyon szép volt, az erdő hol  a haragos, hol a szelíd zöld színeit váltogatta, az aljnövényzet fehér virágokat rejtett, s virágzott a védett és ritka bánáti bazsarózsa. A csúcson a torony ködbe és párába burkolózva fogadott. A felhők két-három esőcseppel jelezték, nem véletlen vannak felettem az égen, de talán megsajnáltak, mert végig a túrán megkegyelmeztek nekem.

A Zengőre nehéz volt felfelé az emelkedő miatt, de nehezebb volt lefelé a sár miatt. Ekkor ment el mellettem egy nagyon nagy iramban haladó csoport és pár futó is.  Én örültem, hogy esés nélkül megúsztam. Viszont ismét utolért a már „védjegyemnek” számító elkavarás, így kb 15 percet vesztettem az amúgy is szűk időkeretemből. Hál Isten, itt egy újabb csoport ért be, akikkel Zobákpusztáig tudtam haladni.  Nagyon erős dinamikus tempót mentek s így az elvesztegetett időmből negyed óra pluszom lett  De sajnos mindennek megvan az ára… A lábfejem a térdeim, no meg a sípcsontom jelezték, nekik ez sok(k) volt! Sajna ez a fájdalom már kitartott a túrán végéig…  

Csurgó vízesésnél kicsit megálltam fotózni, hiszen a Mecsek egyik legszebb természeti jelenségéről van szó, majd folytattam utamat a Máré vár felé. 

15 km-nél aztán térdre kényszerített a természet képletesen is és szó szerint is. Máré várig végig emelkedős, csúszós és kidőlt fákkal nehezített terepen „haladtam” és igen csak elfogyott az erőm, majd egy kaptatónál megcsúsztam és térdre estem… Nagy Úr a Természet, illik előtte leborulni :-) Persze minden térdre kényszerített helyzetből fel kell állni…én is így tettem.. A várnál egy kódot kellett a lapunkra írni, majd irány a Pásztor-forrás.  Ez a pont 20 km-nél van, így tudtam, ha odáig eljutok, megvan a fél táv! A szervezők a szintidőt 10 órában határozták meg, így ide 5 óra gyaloglás alatt kell érnem. Sikerült!!  Óbányáig ismét felfelé kellett menni, ráadásul volt betonos rész is, úgyhogy nagyon repdestem az örömtől. Az ellenőrző pont (mily nemes szándékra vall) a falu kocsmájába volt kihelyezve. Legalábbis elvileg… Se a kocsmáros hölgy, se a kocsma embere nem tudott róla…No mindegy …gyorsan ettem egy jó nagy karéj hagymás zsíros kenyeret és leöblítettem egy deci rozé borral, s kezdtem derűsebben szemlélni a világot. A kocsma embere igen segítőkésznek bizonyult, amikor megkérdeztem, hogy merre induljak a Réka-vár felé.  Rám nézett üveges szemmel és kézzel, mivel kezébe egy üres Dréhert szorongatott, majd közölte, hogy nem is hallott róla, de szól a cimborájának és két sörért megmondják. Na én ingyen megmondtam, hogy köszönöm, de inkább megkeresem, s így is tettem.

A Réka vár egy halom kőkupac volt, de ezen már meg se lepődtem, s azon se, hogy ismét felfelé kellett menni majdnem 5 km-en keresztül. Az Ötös úti kunyhónál utolért egy srác, akivel a célig beszélgettünk. Végül is neki köszönhetem, hogy valahogy kibírtam az utolsó 5 km-t, mert így a végére szinte mindenem fájt, s rettentő fáradt voltam, de büszkén elmondhatom, hogy sikerült a Kis-kör.

A statisztika kedvéért pár adat:  Táv: 40.2 km  idő: 9:45 színt: 1666 m

Hazafelé bepucoltam egy adag somlóit, majd 3 tányér rakott krumplit, meg egy szelet csokis tortát, aztán, úgy ahogy illik a haverom szülinapján ülve elaludtam…