Belényesben jártam
2011. július 14-23.

2011. július 14-én indultam Belényesbe, hogy Komló város 60. évfordulós ünnepsége alkalmából meghívó levelet adjak át a belényesi polgármester úrnak.
Első nap Bonyhád-Bátaszék-Baja-Mélykút érintésével érkeztem Szegedre. 4 órai indulás után hamar összerázódtunk a Dromedárral. Első alkalom volt, hogy első és hátsó málhával utaztam. Nagymányokig jól haladtam, míg az első csomagtartó rögzítőbilincs csavarja önálló életre nem kelt. A pimasz befordult a küllők közé. Ezt még háromszor eljátszotta. Baján fél kilenkor álltam meg reggelizni. Reggeli után irány Szeged. Az úton új társam lett a 38 fok meleg. El is kísért Szegedig.
Másnap reggelizés és indulás Tápén át Makóra, ahol kényszerpihenőt kellett tartani a 40 fok meleg miatt, el is vett 4 órát az aznapi etapból. Annyi hasznom volt, hogy megjavították az első csomagtartót és ebédeltem egy jót. Délután 4 óra felé elindulhattam Tótkomlóson át Csanádapácára. Az éjszakát itt töltöttem a helyi vadászházban.
Harmadnap cuccolás reggeli után Újkigyóson át érkezés Gyulára, ahol néhány óra városnézés következett. Délután Sarkad felé vettem az irányt, mint egy 15 km tekerés után érkeztem Sarkadra, ahol a Fekete Körös partján táboroztam le. A parton három horgász sporival találkoztam, jót dumcsiztunk. Este elköszöntek és további jó utat kívántak.
Reggel gyors fürdés a folyóban. Cuccolás után irány a város, reggelizés padon ülve. Indulás Belényesbe. Jó kedvvel indultam az útnak, hiszen az idő jó volt, nem volt az a vad meleg, ami idáig kísért.
A Méhkeréki határátkelő állomáson hamar sorra kerültem, mert kevesen voltunk. Egy autós családdal beszélgettünk egy kicsit és mindenki ment a maga útjára. Nagyszalontán tartottam hosszabb pihenőt, ami hasznos volt. Tájékozódás és beszélgetés után indultam tovább. A síkság Tinkánál elfogyott. Megjöttek a lankás részek, ami Vintereig tartott. Vintere után elkezdődött a hegymászás. Robogány után mintegy 3 kilométeres szerpentin következett. A tetőről jó ízű gurulással Pocolában voltam, onnan már kényelmes tekeréssel érkeztem Belényesbe a Fő Térre. Rövid telefonálás után csatlakoztam a Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület Ifjúsági Táborozóihoz. Ismerkedés és szobafoglalás, fürdés, vacsora következett. Vacsora után a Tanár úrékkal sokáig beszélgettünk.
Július 18-án hétfőn 11 órakor fogadott a Polgármester úr, átadtam a meghívó levelet. Meg kell említeni, hogy az Ifjúsági Tábor lakói is jelen voltak, mert ekkor volt a hivatalos tábornyitás.
Belényesi tartózkodásom alatt gazdag programokban volt részem, amiért nagyon nagy köszönet jár a szervezőknek. A programból egy kis ízelítő: Mézgedi Cseppkőbarlang, Magyarremetén Árpád kori templom, vacsora a Marki Édesanyjáéknál, a teljes tábort vendégül látták. Biharfüreden a Csodaforrás, amit fel kell keresni. Délután strandolás a helyi strandon.
Szerdán eljött a hazaindulás ideje, sok élménnyel gazdagodva indultam el. Az este már Sarkadon ért. Gyors táborverés a Panzió udvarán, vacsora és alvás. Frissen ébredve, gyors kaja cuccolás után irány Békés, hiszen ott voltak Balogh Zoliék az ONTT-n. Valóban igaz, hogy az élet nagy rendező. Szerencsésen találkoztunk, igaz nem a városban, hanem kint az úton. Jó volt dumcsizni egy jó fél órát. Aztán ment mindenki a maga útján. Magdiék Gyulára én meg Békéscsabán keresztül Orosházára. Orosházáig eső áztatta út volt. Orosházán némi informálás után a Mezőgazdasági Szakközép Iskola Kollégiumában kaptam szállást. Mit mondjak, az egész napos ázás után felüdülés volt a forró zuhanyozás, sokáig verettem magam a melegvízzel. Vacsora után némi sörözés volt a program. Igaz csak szolidan.
Reggel indulás előtt egy érdeklődő ifjúval beszélgettem, akiről kiderült, hogy ő is túrakerekes. Infó csere és rövid dumcsizás után irány Hódmezővásárhely. Reggelit Székkakason fogyasztottam el; egy jó lángos forró teával és kávéval megspékelve. A következő rövid pihenő Vásárhelyi piacon lett megtartva egy kávészünet elejéig, meg egy kis infó, hogy merre lehet Mártély és Mindszent felé menni. Beszélgetés közben az infóval együtt az első beszólás is megjött. Az úriember hosszú szabadkozás után megkérdezte, hogy látott-e orvos. Én meg így, hogy igen, mert 20 évig dolgoztam velük. Csak látott egy. Mivel visszaszívni nem tudta, ezért sűrű elnézést kért. Folytatva az utat, hamar Mindszentre értem. Igaz végig kerékpárúton haladtam. A kompnál azért egy tíz perces zápor igyekezett bosszantani. Átkelés a Tiszán már napsütésben történt.
A komptól kiszállva Ópusztaszer felé vettem az irányt. Nem tagadom, hogy csábított az emlékpark. Döntenem kellett, mert tartottam az esőtől, ami be is igazolódott, mire Kiskunhalasra értem, meg is jött az eső. Így hát maradt éjszakára Kiskunhalas. Egy családnál sikerült szállást kapni – nagyon nagy köszönet nekik. Nagyon rendesek voltak, mert melegítették a konzervgulyást, így melegétel volt a vacsora. Reggel korán ébredtem, cuccolás, indulás előtt a háziak kávéval kínáltak, ami nagyon jól esett. Köszönet érte. Elköszöntünk a háziaktól, meglendítettem a dromit és máris gurultunk el Jánoshalma felé. Nem volt nagyon jó idő, de lehetett haladni. Ahogy közeledtem Jánoshalma felé, úgy kezdtem bosszús lenni a fekete felhők látványától. Az eső Jánoshalmán utol is ért. Negyedóra kényszerpihenő után döntöttem úgy, hogy eső ide, eső oda, én megyek, lesz, ami lesz! Jánoshalma és Csávoly között félúton az eső elállt. Csávolyon rövid étkezés és indulás tovább. Baja előtt pár kilométerrel 3 ifjú túrakerekessel találkoztam, akik Jánoshalmáról indultak Lengyelországba. Baján elköszöntünk egymástól, és jó utat kívánva továbbálltunk.
A Duna-hídon átkelve a dromi is kezdte jól érezni magát. Ismerős tájra érkeztünk. Alsónánai vasútállomás magasságában megjött a menetrend szerinti eső. Hadd essen, én raktam tovább a kereket. Meg se álltam Szászvárig, ott vízcsere és jön az utolsó 21 kilométer. Magyaregregyen utolértek a Honismereti táborozó barátaim. Üdvözöltünk egymást, megbeszéltük az úton történteket, s közben fotózás és telefonálás történt. Tanár Úr felhívta a belényesieket, hogy utolértek és szerencsésen hazaértünk. Magam is beszéltem Marikával, a szervezőmotorunkkal, és szombaton délután háromnegyed ötkor hazaértem Komlóra.

Balogh János

Képek