Télies, fagypont körüli, de kellemes időjárással fogadott bennünket a reggel. Nevezés után jó hangulatban vágtunk neki a mecseki lankáknak. Mire felértünk a domboldalon az utolsó házakig, már hóval fogadott bennünket az erdő. Hosszú emelkedő után értünk a Lapishoz, itt a betonút már tükörjég volt. Gyönyőrű havas szerpentinen kanyarogtunk a Tubesre. A kilátóból való rövid nézelődés és fotózkodás után tempósan vágtunk neki az ereszkedésnek. Az útvonalról letévedve, a nyomokat követve jutottunk Kantavárhoz. A Rábai-fa és a Tölgyes-út kellemes ösvényei után következett egy sáros lejtő Pécsbányáig. Itt tápoltunk, és visszamásztunk a Tripammer-fáig. Fotóztam egy szimultánt az Emillel, majd továbbáltunk. Felgyarapodott társaságunk gyorsan eljutott a Büdös-kútig, ahol nosztalgikus élmenyeket felelevenítő télifagyi volt az ellátás.
Innen még egy nem túl meredek, de annál hoszabb emelkedő várt ránk a lapisi útelágazásig. Az utolsó szakasz pedig egy jókora ereszkedés a városba, aminek sajna nagyobb része sáros volt. Így nem úsztuk meg tiszta cipővel a túrát.
A célban finom tea és Zsíroskenyér várt bennünket. Jól lakva, és nem nagyon elfáradva búcsúztattuk a Mecseki Négy Évszak utolsó túráját.