Árpád vezér 120 (2011.06.18-19)

120 km/3200 m

Idén másodszor került megrendezésre a Turul 192 elnevezésű teljesítménytúra. Ennek egyik résztávját, a 120 km-es Árpád vezér 120 elnevezésű túrát teljesítettem.

Hirtelen ötlettől vezérelve neveztem elő a túrára. Egészen 10 nappal a túra előttig úgy volt, hogy programom van, így nem is terveztem az indulást. Miután kiderült, hogy a tervezett program elmarad, első dolgom a TTT túranaptár megnyitása volt :) Adta magát a szituáció, ha már szabad lett a hétvége, akkor csapjunk a lecsóba. Így nem is volt túl sok időm azon görcsölni, hogy vajon jó ötlet -e, meg hogy sikerülni fog -e, de nem bántam meg semmit.

A rajthely Szomoron volt. Szombat este 6-kor indultam útnak Tamással. Vészjósló felhők gyülekeztek az égen, imádkoztam, csak reggelig tartson ki az eső. Nagyon jól haladtunk a túra elején, kellemes tájakon, és az 5 kiloméretenkénti ellenőrzőpontok is jó hatással voltak a közérzetemre. Sajnos az éjszakát nem úsztam meg, pedig az éjszakai túrázás nem annyira tartozik a kedvenceim közé :) Valamikor éjjel 11 körül értünk Tatabányára, a Turul szoborhoz. Gyönyörű volt így sötétben. A város fényeire tekintve nagyot sóhajtottam, kicsit irigyeltem azokat akik épp aludni készülnek a meleg ágyban :) Koldusszállástól sokáig az OKT útvonalán haladtunk. Elég rosszul bírtam a nem alvást, Bányahegytől még kb 20 km-en át társam volt a hányingerrel kísért rosszullét. Péliföldszentkeresztet, ami pont féltávnál van reggel 6-kor értük el. Itt beiktattunk majd' 3/4 óra pihenőt, bár az is csak egy percnek tűnt. Őszintén szólvan nagy erőfeszítésembe került, hogy továbbinduljak...Ismerős tájakon haladtunk tovább, ezen az útvonalon megy a Kinizsi 100 is, csak fordítva. A tokodi pincékhez érve már kezdtem magam jól érezni csak ne lett volna olyan hideg. Felmásztunk a Hegyes-kőhöz, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk. Ezután búzamezők mellett haladtunk el egészen a Nagy Gete lábáig. A Gete nem nagyon kegyelmezett, azt hittem sosem ér véget a meredek emelkedő. Felérve még az eső is eleredt, de szerencsére hamar visszavonulót fújt. A következő ellenőrzőponton gumimacit kaptunk, szerintem ennek mi örültünk a legjobban (ti. gyerekkorunkban nem ettünk annyi gumicukrot, mint mostanában:). Kesztölcöt hamar elértük, Klastrompuszta azonban megint csak egy nem létező és elérhetetlen objektumnak tűnt a végeláthatatlan aszfalton caplatás közben. Szerencsére tévedtem, Klastrompuszta mégiscsak létezik, finom levest kaptunk a ponton. Következő állomás az egyik kedvenc helyem, Dobogókő volt. A Matyi büfében betankoltam egy hot-dogot meg egy almás pitét, hogy legyen erő a maradék 28 km-re. Pilisszentlászlóra igyekeztünk, hogy elmondhassuk: már csak 13 km van vissza. Nagyon hosszú volt ez a szakasz, a bal térdem nagyon fájt és a fáradtságtól pedig néha egész furcsa dolgokat láttam, hallottam. Este 6 körül értünk be a pilisszentlászlói Hegy-tetőn lévő ep-hez. Eltüntettem egy túrós rétest, majd nagy nehezen föltápászkodtam, hogy legyűrjük az utolsó etapot. Azt hiszem sosem voltam még ilyen kimerült, de ezt a kis szakaszt már négykézláb is, pláne hogy időnk is volt még bőven. Az eső újra eleredt, de ezúttal is hamar elállt, s csak egy gyönyörű szivárványt hagyott maga után. Két gyönyörű kilátóhely mellett is elhaladtunk. Lassan, de biztosan közeledett Visegrád, a cél. Talpmasszírozós kővályúban ereszkedtünk le a Fellegvárból, Kálvária, Főtér, 11-es út, és cél... 28 óra gyaloglás után értünk be, ahol átvehettük a teljesítésért járó jelvényt, kitűzőt, oklevelet és meleg paprikás krumplit.

Összességében kemény megmérettetés volt, de ennek ellenére nem bántam meg hogy elindultam, az meg külön öröm, hogy sikerült teljesíteni. Egy ilyen túrán nagyon sokat tanul az ember. Kicsit talán közelebb kerül önmagához ahogy kitartásának és tűrőképességének határait feszegeti.

A túrán készített fotók: Árpád vezér 120

Rózsavölgyi Eszter