2010. szeptember 9-12. között rendezték meg az ausztriai Saalbach-Hinterglemmben a 12. mountain bike amatőr világbajnokságot. A húsz nemzet több mint 1000 résztvevője között természetesen magyarok is szép számmal voltak. 

A DÖKE-MTB Szakosztályát öt versenyző képviselte: Miklós András, Mészáros András, Pintér Ákos, Storozynski Szabolcs és Papp Norbert. 

Négy versenyszámban lehetett indulni: maraton, cross-country, downhill és dual slalom. A mieink a két utóbbiban jeleskedtek.

Mindenképp szeretném kiemelni Papp Norbert fantasztikus teljesítményét, hiszen ő a dual kategória 2. helyét szerezte meg!

Teljes eredménylisták itt:

Eredménylista 1.

Eredménylista 2.

Honlap:

További részletek innen...

Papp Norbert beszámolója: 

Az immáron 12. World Games of Mountain biking versenyt egy Saalbach-Hinterglemm nevű kis osztrák síparadicsomban rendezték meg.  

Ambrus Norbi és én 8-án reggel érkeztünk meg a verseny színhelyére. Gyors szállásfoglalás és rövid frissítés után már gyalogtúrázni indultunk a hegyekbe. A több órás túra után a Norbi kocogni én pedig tekerni mentem levezetésképpen.

Csütörtökön (9-én) reggel én beneveztem downhill és duál kategóriákba. A nevezés után kezdődtek is az edzések.

Pénteken voltak a kvalifikációs futamok mindkét szakágban. Downhillban az időmérő futam alatt a hátsó kerekemből a pálya elején egy köves szakaszon elpattant 3 db küllőm, aminek köszönhetően alig forgott el a kerék. A meggyengült kerék elégé szitált végig a pályán, így csak biztonsági kört tudtam teljesíteni, ami a 20. helyre volt elegendő.

A sikertelen DH futam után rögtön dual időmérő következett. A pálya nem volt túl bonyolult, j-b-j-b kanyarkombó után tripla hullám majd két dupla hullám követett a célig a kb. 300 m hosszú pályán. Sajnos nem volt a legjobban kivitelezett a pálya, mivel a rajt után külső mandíneres rész nem csak hogy hosszabb volt időben, de az esélyeket tovább rontotta, hogy vastagabban szorták fel kaviccsal is, amitől jobban csúszott..

Az időmérő futam alatt a bemondó végig azt kántálta, hogy enyém lett a legjobb idő, de mire a rajt-besoroló listát estére nyilvánossá tették, már csak 3. helyen voltam 3. tizedes hátrányban az elsőtől.

Szombaton a DH döntőben a pálya felénél sajnos defekteltem szóval a pech-sorozatot nem sikerült megtörni.

Duálbn a top 32 jutott a döntőbe. A top 4-ben simán hoztam az eredményt. A top fináléba való jutáshoz a 2. helyezettel kellett meccselnem, aki a wagrainiak commencal szponzorált versenyzője volt. A hangulatot tovább fokozta, hogy az esélytelenebbik pályáról kellett rajtolnom. A jól sikerült rajtnak és a jó kanyar vételnek köszönhetően az esélytelenebbik pályáról sikerült megvernem és a döntőbe jutottam.

A döntőbe ugyancsak egy osztrák sráccal kellett mennem, aki ellen ugyancsak az esélytelenebb pályáról indultam. A rajtom jól sikerült, ott még minimális előnnyel bírtam de sajnos a kavicsosabb csúszósabb kanyarokba veszítettem a tempómból és a végére a kiélezett harcban sajnos alulmaradtam.

Ebben az eredményben hatalmas szerepe volt Ambrus Norbinak, aki már a felkészülésem során is és a versenyen alatti rengeteg segítséget nyíjtott. Nem volt problémám az étkezéssel-frissítéssel, szereléssel, alkatrész utánpótlással. 

Szóval ezúton is mégegyszer: köszi Lalikám!!!

A másik pozítív tényező az időjárás volt, mivel kinttartózkodásunk alatt az eső és a hideg elkerült minket: élvezhettük az alpesi vénasszonyok nyarát...!