Lengyelország,Wisla
Csütörtök délután elindultunk ketten (Gyulai Csaba, Miklós András) hogy meghódítjuk Lengyelország legkeményebb pályáját. Amikor odaértünk csütörtökön olyan 6 óra felé rögtön fel is mentünk megnézni hogy milyen is a pálya. Na elég hamar rájöttünk hogy tényleg nagyon kemény dolgok lesznek itt, nagy ugrók, rengeteg gyökér meg letörés a pályán.  A pénteki edzésnap az nagyon jól sikerült, rengeteget tudtunk menni, körülbelül 12 kört. De ami szombaton jött az nagyon dúrva volt, reggel tudtunk menni 2 kört de azután amikor a 3. körünket kezdtük volna meg jött egy hatalmas vihar jégeső és zuhogó dara társaságában, persze a hőmérséklet is lehűlt 5 fokra(rövidnaci póló elég kevésnek bizonyult a viharban). Aznap már nem is tudtunk többet menni mert egész nap szakadt az eső és a felvonót is leállították. De azért bíztunk benne hogy a vasárnapi versenynapra csak el fog állni. Na ez egy hatalmas tévedés volt, vasárnap is szakadt az eső és olyan köd volt hogy kb. 5 métert lehetett látni előre. És még az is hátráltatott bennünket hogy egész este nem hagytak aludni a szállodában,a mellettünk levő szobában hála az égnek buli volt hajnali 5 ig,3 órát tudtunk aludni. Meg Csabi elrontotta előző nap a gyomrát és egész este a wc-be injektálta gyomra tartalmát,eléggé legyengült emiatt.
A pálya szárazban is elég vad volt, de az eső miatt olyan sár volt hogy olyat még egyikünk sem látott. Mentünk a futam előtt 1 kört hogy bemelegedjünk, de a 4-5 fokban és szakadó esőben elég nehéz volt lejutni a pályán,mit ne mondjak a szemcsi használhatatlan volt,anélkül kellett mennünk,a pálya aljára úgy nézett ki az arcunk mint egy afroamerikainak. Meg a pálya 5. méterén annyira teli ment a szemünk sárral hogy utána elég sűrű pislogással kellett lemenni a pálya többi szakaszán.
Eljött a futam ideje, ahhoz képest hogy milyen idő volt 500 induló állt rajthoz,körülbelül 1 órát fent rostokoltunk mire elindulhattunk, eléggé lefagytunk. Az elit kategória amiben mi is indultunk nagyon erős volt,legtöbbjük világkupákon is elindul. Én mentem Csabi előtt, addig minden jól ment amíg a pálya 2/3-ához értem, de ott volt egy körülbelül 12 méteres ugró, amikor még szárazban mentünk nagyon szépen lehetett ugrani, de abban a nagy sárban nem volt elég tempóm meg már el is fáradtam addigra. Elugrottam az ugrón de nem ment át, a bicaj becsuklott alattam én meg az elég népes nézőtömegbe háttal mint egy torpedó beestem, ezzel a trükkel kb. veszítettem 20-25 másodpercet. De szerencsére minden védőt felhúztam, így megúsztam pár kék zöld folttal.
Csabinak is hasonlóra sikerült a köre, ő kétszer elesett, egyszer a sípályás részen(az nálam is majdnep perec lett), a másik esés pedig a célegyenes előtti kanyarban, tehát ő is elég sok másodpercet veszített. Meg a betegség miatt is eléggé le volt gyengülve, ezért esett el ő is. De szerencsére ő sem sérült meg  komolyan.
Ez a verseny tényleg egy hatalmas tapasztalat volt nekünk, elég szélsőséges körülmények között bicajoztunk. Meg mondom őszintén mi nem voltunk teljes mértékben urai a helyzetnek, ez a sár új élményeket mutatott meg nekünk.
De minden rossz ellenére jól éreztük magunkat.