Budai 50 gyalogos teljesítménytúra (2010.05.15.)
Budai–hg. Táv.: 49,2 km Szint:  1640 m

Az előző napi Metallica koncert bódulatával indultam el reggel, hogy újdonsült túratársammal, Richeus-szal nekivágjunk a Budai hegyeknek. Az idő nagyon szépnek ígérkezett, napok óta először sütött nap, és ragyogó kék volt az ég. A rajt a Szépjuhásznénál volt. Megkaptuk a kifogástalan itinert (színes, magyarázatos térkép, útvonaladatok, szintmetszet, látnivalók leírása). A túrának egyébként van egy saját jelzése is: egy zergefej, aminek állása a haladási irányt is jelzi. Innen kellemes emelkedővel indult a túra, lendületből pikk-pakk fent voltunk a Nagy-Hárs-hegyen. Ez a Budai-hegységnek az a pontja, ahol már a legtöbbször jártam, most végre tiszta időben is lefotózhattam a panorámát. Hamar elértük a frissítőpontot, ahol zsíros és vajas kenyér volt újhagymával, és üdítő. Ekkor már aggódva kémleltük az eget, gyülekeztek a felhők… A Nagy-Szénásra felérve már csöpögött is az eső. A hegy egyébként gyönyörű, szinte mesebeli: egymás mellett néhány nagy kúp, rajtuk egy-két fa, és mindenütt gyönyörű virágok. Ja, és a lenyűgöző panoráma: az 551 méter magasból az egész túra útvonalát belátni.  Áztató esőben mentünk Telkire, ahol egy rövid pihenőt iktattunk be. Innen már csak 17 km volt vissza, az eső azonban nem kímélt, hiába fohászkodtam az égieknek, hogy csak az utolsó 5 km-ig bírja ki Kaptuk a nyakunkba az áldást, és küzdöttünk a sárral. Az utolsó ep-n a pontőr néni majdnem szívbajt kapott mikor meglátta, hogy egy szél pólóban vagyok ebben a zord időben, rám is adott gyorsan egy kabátot. Tényleg életmentő volt, éreztem, ahogy lassan visszatér a jéggé fagyott karomba az élet. Végül kb 8,5 óra gyaloglás után ronggyá ázva értünk a célba.

A fotók a túráról itt tekinthetők meg...

Eszter