Balatonkör 2010

Már hetek óta készültünk rá, próbáltunk nagyobb távokat menni a Mecsekben, hiszen kell az edzés egy ilyen hosszú távra. Sajnos az idő nem engedte, hogy kellőképpen felkészüljünk, aggódtunk is egy kicsit, hogy nagy fájdalmaink lesznek altájon.
2010. április 24-én, a Föld Napja alkalmából, XI. alkalommal rendezték meg a híres nevezetes Balatonkört. Idén Balatonföldvár adott otthont a rendezvénynek. Két táv közül lehetett választani: Nagykör, ami 206 km és a Kiskör, ami 85 km. Természetesen a Nagykör mellett tettük le voksunkat és mindezt egy nap alatt. Az internetes előnevezésnek köszönhetően tudhattuk, hogy körülbelül mennyi résztvevő lesz. Kb. 1200 kerékpáros jelentkezett ebből 200 fő a kiskört teljesítette. Egy csoportban haladtunk (bár a több km-es sor nem nevezhető csoportnak), de mégis megvan a maga hangulata, amikor ennyi ember egyszerre hódolhat szenvedélyének. A DÖKE is képviseltette magát 20 fővel.
Pénteken délután indultunk el Komlóról. Célunk Balatonföldvár - Keleti Strand, oda kellett érnünk a gépátvételre. Na persze mi is átvettük a jól megérdemelt ajándékcsomagunkat, amiben volt egy póló, csoki és reklámújságok. Majd elfoglaltuk szállásunkat Balatonszemesen. Mindenki felkészült a másnapi megmérettetésre. 4:45-kor ébredtünk. Nem volt egyszerű felkelni, de a tudat, hogy nem sokára indul a menet, valahogy megkönnyítette a dolgot.
Hajnali 6 órakor indult a Nagykör felvezetéssel. Az első megállóig nagyon csöndes volt a társaság. Talán mindenkinek fel kellett ébrednie, megszokni a körülötte lévő tömeget.
Most nem sorolnám fel hol és mikor álltunk meg, mert sokáig tartana, minden részletet leírni. Elég annyit megemlíteni, hogy több helyen is osztogattak nekünk ételt és italt. A mezőny eleje korábban, a vége később járt ezeken a helyeken. Magára a tekerésre az volt a jellemző, hogy a nagy tömeg kicsit nehezen mozgott együtt és nem egy helyen hosszú perceket várakoztunk, mert egy vasúti átjárón csak egyesével fértünk át. Persze jól estek ezek a pihenők.
Már említettem, hogy a fájdalomtól féltem a legjobban. Sajnos nem altájon keletkezett, hanem a karomba. Már az elején fájt, de gondoltam majd bemelegszik. Sajnos nem így történt. Balatontomajnál elváltunk a társaságtól. Áthajóztunk Fonyódra, így rövidítettünk. Akkor kicsit bánkódtam, hogy nem tudtam ismét teljesíteni a kört. A hajóállomás mellett ebédeltünk egyet és kellemes napsütésben indultunk vissza Földvárra. Többször meg kellett állni pihenni, mert a karom nem bírta, ilyenkor leültünk a partra és csak néztük a vizet, és találgattuk, vajon merre járhatnak a többiek. Még világosban érkeztünk meg a célba. Így végig tudtuk nézni a naplementét. Mindenhol szép, de a legszebb a Balatonnál! 21 óra körül ért be a mezőny. A végén mindenki felemelte a bringáját, majd kaptunk egy kis vacsorát is.
Az élményt nem lehet leírni, meg kell élni ahhoz, hogy megértse az ember, milyen jó is a Balaton körül bringázni!

Szendrődi Bernadett