Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include() [function.include]: Failed opening 'css/css.css' for inclusion (include_path='.:/usr/lib/php:/usr/local/lib/php') in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Adó 1%

Ajánlja adója 1%-át a DÖKE- nek!


Diák és Öntevékeny Körök Egyesülete
Adószám: 18305898-1-02


Támogatását köszönjük!

Facebook

Velencei-tavi futiparti

Velencei-tavi futiparti (04.07)

A DÖKE futói a Velencei-Tó déli partján elhelyezkedő Agárdot vették célba. A verseny táv 28 km volt, vagyis egy nagy tókör. Török Tamás egyéniben futotta le a távot szép időeredménnyel. A Balogh Bettina,Tasnádi Tas, Ignácz Vendel és Orosz Csaba alkotta DÖKE négyes fogat váltóban küzdötte le távot. Lévai Attila egy hármas váltóban képviselte egyesületünket. A futópartin jó volt a hangulat. Ehhez remek kis baráti társaságunk és a gyönyörű és vadregényes táj is hozzájárult.

Orosz Csaba élménybeszámolója:

...A vasárnap reggelem kicsit nehezen indult, hisz szombaton sokáig fent voltam és már korán reggel 06:00-kor fel kellett keljek, hogy össze tudjam szedni magam.06:40-es indulás volt megbeszélve, mivel az agárdi futóparty már 10:00-kor kezdetét vette és jó pár kilométer Komlótól Agárd.

Mikor felkeltem úgy volt, hogy szórólapot osztogatni megyek a Komlói félmaratonról és a Komlói ultrafutásról. Erre Tasi barátom kért meg előző nap. Plusz az egy hete szenvedett combsérülésem is arra ösztönzött, hogy még ne fussak.
Tehát 6:50-kor indultunk útnak a belvárosból négyen, mert hiba csúszott a számításunkba ezért csúsztunk tíz percet az indulással. Tasival, Bettyvel és Vendivel indultam egy jónak
ígérkező útnak. Sütött a Nap, amit már jó pár napja nem láttam. Pécsvárad felé mentünk Attila itt csatlakozott be hozzánk.

Miután elhagytuk Pécsváradot, sajnos elbújt a nap, és csak később a verseny előrehaladtával sütött ki újra.

Az oda úton remekül éreztük magunkat. Áradt belőlem a szó rendesen. 9:10-kor megérkeztünk Agárdra a verseny helyszínére. Itt mikor kipattantunk a kocsiból, annyira elkapott a versenyláz, pedig nem verseny volt, hogy mindenképp futni szerettem volna. De reggel még nem készültem a futásra, ezért nem volt nálam semmi futó öltözék. Szerencsére Vendi barátom hozott magával pluszba egy futónadrágot, ami nekem pont jól jött, de állítom, nem rám volt szabva, kicsit furán néztem ki benne. Na jó nem kicsit. Elindultunk a nevezési stand felé, ahol összefutottunk először Tamásékkal, utána Attila váltótársaival. A nevezési standnál nagy sor állt. ABC sorrendbe kellett nevezni, minden sorba rengetegen álltak, ami nem is csoda hisz kb. 800 volt az előnevezők száma. Gyorsan egyeztettünk, hogy 4-es váltót futunk, azaz Betty, Vendi, Tasi meg én egy csapatot alkotunk. Sikeresen beneveztünk. Nevezési díj nem volt, ami elég meglepő.

Átbeszéltük ki melyik szakaszt futja és hány kilométerenként váltjuk egymást.7 km-re jött ki egy futónk szakasza, hisz a teljes táv 28 km volt és mi négyen voltunk rá. Vendi szeretett volna kezdeni, vágya teljesült. Én befutni szerettem volna, így is lett. Már csak Tasinak és Bettynek kellett választani a második és harmadik szakasz között, ezt gyors le is rendezték. Bettyre jutott a második szakasz, Tasira kizárásos alapon a harmadik. Rajt előtt elfutottunk az autóhoz, gyorsan ettem egyet, mivel még nem reggeliztem.

Eztán Vendi elrohant a rajtvonalhoz és megkezdte szakaszát. Bettyvel és Tasival autóba pattantunk, aztán bevágtunk a mezőny elé és elindultunk az első váltóponthoz.
A váltópontokat a kocsi km óráján figyeltük, hogy mennyit haladtunk az indulópont óta. Igen ám, de nem tudtunk végig a verseny útvonalán haladni, mert nagyrészt bicikliút volt, így mi az országútra kényszerültünk, ahol csak saccolni tudtuk a hét kilométereket. Az első váltópontnál megálltunk hát.

Betty elkezdett melegíteni. Majd nem sokra rá, hogy megérkeztünk, jött Vendi, aki második
volt a teljes mezőnyben. Megtörtént a váltás, Betty haladt tovább, meg Vendinek sem volt elég a táv, ezért tovább folytatta útját. Tasival tovább indultunk a második váltópontig, ahol egy gyönyörű domb teteje adott remek kilátást, ahol fenyőfák sokasága illetve lombhullató erdő ölelt körbe minket.

Varázslatos volt a táj, kár, hogy nem volt zöld minden, de így is nagyon szép volt. Kis várakozás illetve tájnézés után felbukkant Vendi a messzeségbe a domb alján. Szépen jött fölfelé. Kis idő múlva elénk ért, de neki még mindig nem volt elég a megtett km, ebből az következett, hogy tovább futott. Nem sokkal utána jött Betty is, aki tartotta jó helyünket. Megtörtént a váltás Betty kiszállt a futásból, Tasi pedig beszállt. Bettyvel autóval mentünk tovább a futás útvonalán. Tasi indulásakor rögtön egy lejtővel találta szembe magát,
utána jött egy hosszú egyenes szakasz, utána egy kemény emelkedő. Az emelkedő után nem
sokkal elérkeztünk a harmadik és egyben utolsó váltóponthoz. Tudtam én következek, gyorsan átöltöztem, aztán elkezdtem nyújtani, illetve bemelegítő futást csinálni. A jobb combomat nem tudtam lenyújtani, hiszen eléggé fájt. A harmadik váltópontnál először Vendi futott be, ő itt befejezte a futást.

Nem sokkal Tasi követte, akinek nem volt elég a kb. 7 km-es táv, ezáltal tovább szaladt váltásunk után. Bettyvel haladt tovább autóval.

Mikor Tasival váltottunk, mondta, hogy 8 és fél kilométer van hátra, tehát nem a legjobban csináltuk a váltóelosztást, ez nem a mi hibánk volt, csak egyszerűen nem tudtunk a verseny útvonalán haladni, ezért következett be a 1,5 km-es csúszás.

Nekilendültem a távnak. Egy hosszú egyenes szakasz következett. Eleinte jobbról-balról bokrok és fák sokasága tarkította utamat. A váltás után 200 méterrel megelőztem egy futót. Itt még nem volt semmi bajom, de éreztem, hogy nem úgy működik a lábam, ahogy normál esetben. 2 km-nél igen erős fájdalom kezdett gyötörni. Itt találkoztam egyszer Bettyékkel, akik megkérdezték, hogy ˝Minden rendben?˝, én pedig igennel feleltem. Kb. az indulásomtól 3 km-re volt egy frissítőpont. Itt nem frissítettem. Haladtam tovább. Próbáltam kikapcsolni az agyam és nem a fájdalommal törődni. Ezért elkezdtem nézni a gyönyörű tájat. A frissítőpont után nem sokkal megint egy előzés következett. Beértem még egy futót. Itt ugye már eléggé szétszóródott a mezőny. Kb. 4 km körül megint találkoztam Bettyékkel, akiknek jeleztem, hogy lehet, csere lesz.

Aztán futottam tovább, mert amíg bírom a tempót tartani nincs gond. Kb. 5 km-nél jött egy frissítőpont. Éreztem kell a folyadékpótlás. Ezért vízzel frissítettem, aztán magam mögött hagytam a frissítőpontot. Kevéske futás után megláttam a 25. km-t jelentő fölfestést. Ez fejben nagy erőt adott. ˝Már kibírtam 5 és fél kilit, a hármat akkor már fél lábbal is kibírom˝.

Nem sokra rá megint találkoztam Vendivel és Bettyvel, kérdezték, hogy váltsanak-e. Nemmel feleltem. Mondtam, ˝ha kocogva is, de megcsinálom˝. Szerencsére kocogásra nem került sor, bírta a lábam. Bettyék elhaladtak előttem, én meg csak futottam, már igen csak az órámat tekintgettem. Próbáltam nagyjából megsaccolni, hány km lehet hátra a teljes távból. Balra tőlem megláttam a tavat ahol hattyúk és kacsák tömkelege bukkant elő a csendes nádas mellett, kicsit a természet fürkészésével is próbáltam kikapcsolni az agyam, meg a combfájást, ami részben sikerült is. Már alig vártam, hogy vége legyen
a szenvedésnek. Amikor felbukkant előttem az Agárd tábla, ez a pillanat ismét nagy erőt adott fejben. Tudtam nincs messze a cél. Nem sokkal a tábla után megláttam a ˝már csak 1000 lépés˝ feliratot a földön, ekkor szárnyakat kaptam. Nagy kő esett le a szívemről. Innen kb. 650 m és következett egy balos kanyar.

Lefordultam, hisz az útfestés ezt az irányt mutatta. Jött egy 200m-es egyenes szakasz. Jobbra tőlem már megpillantottam a célkaput. Az út végén jobbra kanyarodtam ˝Ez már a célegyenes˝ és nyomtam egy erős hajrát. Az egész távot 2 óra 5 percen belül tette meg a csapatom. Az én időm 35:46-ra sikerült. A lábam mikor megálltam eléggé fájt, de a lényeg, hogy megcsináltam. A célba megleptek egy szép befutóéremmel. Megállásom után rögtön elmentem frissíteni.

Aztán rátaláltam Bettyre és Vendire. Ők nem kaptak befutóérmet, mivel nem haladtak át a célvonalon, de intéztem nekik is. Tasi kb. 5 perccel utánam ért be. Mikor benn volt a csapat, megnéztük a tombolasorsolást. Vendi nyert egy zoknit, ami sajnos kicsi volt rá, így Betty örökölte. Miután lerendeztük a tombolát gyorsan elfutottunk a szórólapokért és több mint egy órán keresztül osztogattuk. Mikor visszaértünk a célhoz már Tamás is benn volt. 2óra 20 perc alatt tette meg a tókört. A sort Attila zárta.

Mindannyian szép időt mentek. Szórólapozás közben tudtunk enni, inni, erre a célra batyus asztal szolgált. Tasival még Kovács Koko Istvánnal is találkoztunk, akit Tasi meghívott a Döke félmaratonra. Szórólap osztogatás után lementünk a partra fotózkodni.
Aztán lassan elindultunk hazafelé. A kocsiba, már mindenki fáradt volt, így kicsit csendesebb volt a hazaút, mint az odaút. Attilát kitettük Pécsváradon ahol felvettük. Aztán Komló felé vettük az irányt. Mikor beérkeztünk Komlóra, egyből elkapott a rossz kedv. ˝Ma is vége egy remek napnak és holnap ráadásul korán reggel meló˝. Mikor kiszálltam a kocsiból kissé letörve ballagtam hazafelé barátaimtól elköszönve, de az élet megy tovább...

A lényeg a napból: Mindenki új futótapasztalatokat gyűjtött. Jól éreztük magunkat. Kirándultunk egyet és megcsodáltuk a Velencei tó körüli változatos tájat, növény és állatvilágot.