Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include() [function.include]: Failed opening 'css/css.css' for inclusion (include_path='.:/usr/lib/php:/usr/local/lib/php') in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Adó 1%

Ajánlja adója 1%-át a DÖKE- nek!


Diák és Öntevékeny Körök Egyesülete
Adószám: 18305898-1-02


Támogatását köszönjük!

Facebook

Szálka triatlon 2014

Két DÖKE-tag teljesítette a Szálka-triatlont (08.16)

Egyesületünkből Félix Tímea és Zsálig Ákos vett részt a rendezvényen. Timire az "M"-es versenyszám keretében először 500 méter úszás várt, majd 45 kilométer tekerés és 10 kilométer futás. Ákos az "S"-es távot választotta, így Ő az 500 méter úszást 22,5 kilométer kerékpározással folytatta, s 5 kilométer futással fejezte be.

Eredmények:

  • Félix Tímea: 2:55:32

  • Zsálig Ákos: 1:33:36

Félix Tímea beszámolója:

Csodás környezetben került megrendezésre a várva várt triatlon verseny Bonyhád közelében, Szálkán augusztus 16-án, szombaton. Reggel kis komlói csapatunk felkerekedett, hogy testben és lélekben felkészülve vágjon neki a megmérettetésnek. Magam részéről úgy döntöttem, - bár hezitáltam az utolsó pillanatig, - hogy a több hónapos felkészülést, térdproblémákat és edzettségemet figyelembe véve egy számomra kényelmes távot választok, amit biztonsággal és lehetőség szerint könnyedén teljesíteni tudok. Ez volt az első egyéni triatlonom, amit élvezni szerettem volna, tapasztalatot gyűjteni és a legkevésbé sem szenvedni.  A választott távom az „M”-es volt, ami a kiírás szerint 0,5 km úszást, 45 km bicajt és 10 km futást jelentett. Az órák szerint a kerekezés pár km-rel rövidebb, a futás pedig kicsit hosszabb volt, mint ami a kiírásban szerepelt, az úszást nem tudom megsaccolni, ott nem volt velem a technika. Meg az erő sem, de erről majd később.

A nagy nap reggelén elindult tehát kis csapatunk Szálkára, ahol rögtön nekiálltunk a technikai előkészületeknek. Persze a kötelező gikszer már elég hamar adta magát, hiszen Erika bicaja két gumibelsőt is elfogyasztott, mire Istinek harmadjára sikerült üzemképes állapotba rendezni és hát Ákoséknak sem sikerült elsőre megtalálni Szálkát ugye. :) Így hát némi keveredés-kavarodás után már ott is találtuk magunkat a tóban, full-os pulzussal, 180-as vérnyomással, de legalább bemelegítés nélkül vágtunk neki az úszásnak. Na most itt megállnék egy pillanatra. Nekem az úszás volt a mumus a három versenyszámból. Tény, hogy nem vagyok egy Egerszegi, de az uszoda békés, csempézett, tiszta vizes közege után a tavak zöldes-barnás-szürkés (több tavat is teszteltem, szóval tényleg ilyen színűek) masszájában tempózni nekem nem kevés kihívást jelentett. Továbbá fel voltam én készülve mindenre, de arra a ketrecharcra, ami a vízben zajlott, na arra nem lehetett. A rajtnál igyekeztem úgy pozícionálni magam, hogy lehetőleg a szélén és kevés emberrel legyek körülvéve. Ez a teória a rajt után kb. 10 méterrel megdőlt. Kifogtam egy olyan madarat, aki meghatározhatatlan úszásnemben és lehetőleg cikk-cakkban igyekezett teljesíteni a ránk váró távot. Először azt hittem csak viccel, miután félig háton, félig az oldalára dőlve, gyorsúszást imitáló kartempókkal igyekezett maga körül mindenkit a vízbe fojtani, de 50 méter után már láttam, ennek fele sem tréfa. Eme tevékenységét néha tarkította 10-20 méter háton pödréssel olykor. Miután megcsodáltam ezt a sosem látott úszóstílust, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy előzésbe kezdjek, ami nem kis feladat volt, tekintve, hogy teljesen kiszámíthatatlan volt a csóka mozgása. Az előzési manőverem közben aztán, mint derült égből villámcsapás, jött egy balos arculcsapás. Éreztem, hogy a szemüvegem elcsúszik a fejemen és ömlik be rajta a víz. Aztán már a számba és orromba is ömlött persze. Miután lecsekkoltam, hogy a szálkai tó vize sem alkalmas fogyasztásra, feljöttem némi oxigénért és láttam, hogy a merénylőm vígan csapkodja tovább a vizet cikkcakkban. Miután kifuldokoltam magam és senki nem akart megmenteni, próbáltam rendezni soraim, elsősorban levegőt venni, másodsorban visszavarázsolni a szemüvegem a helyére. Nem is tudom, hogy jutottam el a fordítót jelentő bójáig, de onnan már csodák csodájára semmi vízi kalandban nem volt többet részem és saját, jól megszokott tempómban úszhattam ki a partra. Ennek a kis közjátéknak köszönhetően az úszásom hosszabbra sikeredett, mint terveztem, jó pár perc benne maradt sajnos. 

Depózás, majd indulás a bicajon. Itt két dolog miatt izgulhattam, egyrészt a defektveszély miatt, hisz nem maradt több gumibelsőnk a reggeli szerelés miatt és a telefonom sem volt velem. Másrészt hogy ne bénázzam el a leszállást, időben csatoljak ki és ne boruljak el több száz ember szeme láttára, mint legutóbb Magyarszéken. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt, a bicajozás a vártnak megfelelően alakult, tudtam azt a tempót menni, amit terveztem, bár a fordítótól visszafelé egy kis szél azért megnehezítette a dolgunkat.

A bicajon visszafelé már az órát nézegettem számolgattam, ha a futásom úgy sikerül, ahogy elterveztem, meglesz-e a magsaccolt időm a végén.  Eddig jól álltam.

Ismét depózás, kevés palacsinta gyömöszölés a számba, leöblítve egy kis magnéziummal, majd uccu neki, irány a futópálya. A szokásos, bicaj utáni ólomlábas érzés szerencsére 1 km után már elhagyott és meglepően könnyedén vittek a lábaim. Még a szálkai falu kellemes kis lankái sem okoztak gondot. Az első 5,2 kili könnyedén telt és nem volt ez sokkal másképp a következő körnél sem. Összességében a futást sikerült gyorsabban teljesítenem, mint ahogy eddig az edzéseken sikerült, így a célban az összidőm 2 óra 55 perc lett a megsaccolt 3.15 helyett, aminek nagyon-nagyon örültem.

Nagy élmény volt a szálkai verseny, kellemes hangulatban remek tapasztalatszerzésre adott lehetőséget egy csodás környezetben. Nem zsigereltem ki magam, könnyedén ment végig, maradt még tartalék bennem. Köszönet Istinek, hogy segítségemre volt a verseny közben és biztatott, köszönöm a szurkolást a többieknek. Köszönet a szervezőknek a színvonalas versenyért. Továbbá gratulálok a többi komlói sorstársamnak, akik szintén rövidebb-hosszabb távokon gyűrték le saját korlátaikat. Well done Evribodri!!!