Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include() [function.include]: Failed opening 'css/css.css' for inclusion (include_path='.:/usr/lib/php:/usr/local/lib/php') in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Adó 1%

Ajánlja adója 1%-át a DÖKE- nek!


Diák és Öntevékeny Körök Egyesülete
Adószám: 18305898-1-02


Támogatását köszönjük!

Facebook

Forralt Borvidék Terepmaraton 2014

Forralt-Borvidék Terepmaraton (02.22)

Szombaton rendezték Szálkán a méltán népszerű Borvidék Félmaraton téli nagytestvérének is nevezhető Lajvér Avantgarde Forralt-Borvidék Terepmaratont. A versenyt stílusosan elnevezett három különböző távon rendezték meg: hosszúlépés (31km) , nagyfröccs (20km) és kisfröccs (13km).

A résztvevők a nagy hidegre és hóra nem panaszkodhattak, a forralt borra is csak a feledés jótékony mámorának eléréséhez volt szükség, a pálya ugyanis jobban hasonlított egy iszapbirkózás helyszínéhez, mint futóversenyéhez.

Az alábbiakban DÖKE-tagunk, Kovács Tamás beszámolóját olvashatjuk, aki a "nagyfröccs" távot választotta:

Már 2013. év decemberében beszéltük a Kispál Lacival, hogy be kéne nevezni erre a versenyre, mert jó kis terepfutásnak ígérkezett, ami akár egy jó edzésnek is megfelel. Be is neveztünk, mondjuk én kicsit tartottam attól, hogy az időjárás „kegyes lesz” hozzánk…

Egy héttel a verseny előtt láttam egy időjárás jelentést, ami az egész Dunántúlra heves esőt jósolt a várva-várt napra. Sokszor tévedtek már az időjósok – gondoltam, majd két-három nappal előtte már pontosabbat tudnak. Bíztam a jó időben, nem gondoltam, hogy most bejön nekik a hosszabb távú előre jelzés. A verseny előtti öt napban két alkalommal összesen 17 km-ert sikerült lefutnom, de ez a kevés sem esett jól. Enyhén szólva sem éreztem magam kirobbanó formában. Pénteken két féle sütit is sütöttem – keresztedzésnek, és sokat ettem -feltöltöttem a szénhidrát raktáraimat. Péntek este felhívott a Laci és pontosítottuk az indulás időpontját, valamint a találka helyszínét. Utána még gyorsan átnéztem, hogy minden megvan-e, majd nyugovóra tértem. Szombat reggel az ébresztő előtt már megnéztem a 7 órás híradót, majd laza reggeli, az általam sütött kakaós kalács – házi sárgabarack lekvárral, majd zabpehely sok mézzel és kevés tejjel. Ezután még egyszer átnéztem a cuccaimat, és mindent rendben találtam.

08 óra 35 perckor, a megbeszélt időben hívott a Laci. Hidegzuhanyként ért, amikor lemondta a közös versenyt, mivel elnézte a dolgot, és reggel indulnak síelni Ausztriába a kisfiával. Hamar túltettem magam a dolgon, kocsiba pattantam és elindultam. Közben azon gondolkoztam, hogy akkor most teljesen egyedül leszek, de nem estem kétségbe, volt ilyen már máskor is! A kocsiban a Kossuth Rádiót hallgattam, éppen kabaré szólt. Közben felhívott édesapám - akit kedden műtöttek, és még mindig kórházban van – ,hogy „mindent bele, de azért vigyázzak magamra!” Ez egy kicsit jobb kedvre derített, mert mostanában elég sok negatív dolog ért….
Az úton végig esett az eső. Szálka település után néhány száz méterrel sok autót láttam az út szélén, még többet beljebb egy parkolóban. A polgárőrök nagyon kedvesen segítettek helyet keresni.

A versenyközpont egy borgazdaság épületében volt. Felvettem a rajtcsomagot és körül néztem kicsit. Nagy megdöbbenésemre ott volt egy olimpiai bajnokunk - Kovács István KOKÓ ökölvívó. Köszöntem neki, és kérdeztem melyik távon indul. Kiderült, hogy ő is a 21 km-es versenyre nevezett. Gyors közös fotó, beöltözés, majd laza bemelegítés. Közben hallottam, hogy a 31 km-es távra nevezők elstartoltak.

A bemelegítést követően megigazítottam a cipőfűzőmet (állandó mumusom), majd a starthoz mentem. Itt a hangosbemondó poénkodott az időjárással, meg, hogy az utolsó frissítő állomást törölték, mivel nem tudtak semmilyen közlekedési eszközzel eljutni a helyszínre….

A start után néhol felhordott sárral borított meredek betonos út, majd cuppogó sáros földút. Jó iramban – 4:42-es km-el kezdtem, majd kicsit visszavettem a tempóból, hogy maradjon a végére is. Közben végig verseket szavaltam magamban, szinte észre sem vettem, hogy a terep egyre nehezebb lett. A járművek által kitaposott nyomokban híg sár, az út két szélén néhol murvával, néhol avarral borított 5-10 cm mély sár. A második kilométernél már nem láttam a cipőm élénk színeit…

Az első frissítőpontig (kb. 6 km) nehéz volt a terep, onnan egy erdőirtáshoz értünk. Itt kezdődött a nagyon nehéz terep. Az erdészeti munkagépek jó mély dagonyával boldogították a futókat, akik közül sokan – köztük én is - a talpon maradásért küzdöttünk. Az „út” két szélén a kitermelt fa rakatokban. Itt már több kézlenyomatott is láttam a sárban. Kb. egy kilométer sárdagasztás után egy zárt erdőben folytattuk utunkat. Itt már nagyon jól ment a futás, jól éreztem magam. A Sötét-völgyi erdészháznál újabb frissítőpont, majd a völgy után ismét sáros emelkedő. Itt találkoztam több 11 km-es versenyzővel, akikkel kölcsönösen buzdítottuk egymást. Az emelkedő végén néhol füves földút, elég jól tudtam haladni.

Ezután újabb erdőirtás. Itt még az előzőnél is nehezebb volt az előre jutás. Néhány helyen szó szerint csak a talpon maradás volt a cél. Itt még több kézlenyomat rajzolódott ki a cipőnyomok közül. 17 km-nél már kicsit vártam a végét, de még volt bennem egy kis erő. Ezután „átlagosan” sáros földút némi emelkedővel, majd lejtővel, az út egyik oldalán vadkerítéssel, a másikon szántófölddel. Aránylag jól haladtam, majd megpillantottam a szőlőültetvényt. A földútról egy igen meredek, és részben sárral borított keskeny betonúton folytattuk utunkat. Itt már szinte mindenki „belesétált”. Itt jártunk 20 kilométernél a gps-es órám szerint. A meredek emelkedő után sáros földút a szőlősorok között, majd megpillantottam a célhoz vezető lejtős betonutat. Innen már csak pár száz méter volt a cél, ahova jóleső fáradtsággal 121 perc, és 21 km után értem be. Itt egy srác szólt, hogy van egy „slagos ember” aki levereti a cipőnkről a nem kevés trutyit.

Cipőmosás után laza levezető kocogás, majd jóleső nyújtás. Közben figyeltem az utánam célba érkezőket. Az épületben opcionálisan forralt borral, meleg teával, sajtos tésztával, valamint bolognai spagettivel vártak minket. Kicsit nyújtottam még a melegben, majd ettem.

Jó volt látni a célban a fáradt, sáros, de vidám arcokat. A 21 km-es távon abszolút hatodik helyezést értem el. Az első helyezett 1 óra 33 perces eredménnyel nyert. Aki ott volt az tudja, hogy ez mekkora eredmény!
Sok élménnyel, tapasztalattal zártam a versenynapot, majd a Honvéd Kórházba siettem édesapámat meglátogatni….