Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include(css/css.css) [function.include]: failed to open stream: No such file or directory in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Warning: include() [function.include]: Failed opening 'css/css.css' for inclusion (include_path='.:/usr/lib/php:/usr/local/lib/php') in /home/doke/public_html/futoestriatlon/templates/doke/index.php on line 20

Adó 1%

Ajánlja adója 1%-át a DÖKE- nek!


Diák és Öntevékeny Körök Egyesülete
Adószám: 18305898-1-02


Támogatását köszönjük!

Facebook

Balaton Szupermaraton 2015

Kiemelkedő eredményt ért el Török Tamás a Balaton Szupermaratonon (03.19-03.22)

Immár 8. alkalommal rendezte meg a BSI a Balaton megkerülésére hirdetett futóversenyét. A 194 kilométeres távot 4 nap alatt teljesíthették az elszánt jelentkezők. Török Tamás idén is úgy döntött, hogy egyedül vág neki ennek a kihívásnak, melyen kategóriájának 2. helyezettjeként ért célba 18 óra 48 perc 23 másodperces összidővel.

Török Tamás beszámolója:

Alig vártam már a versenyt,  bár voltak lelki megtöréseim  a felkészülés időszakában, de ezzel nem akartam magamat hergelni a verseny előtt. Nem izgultam,  habár tudtam, kik vannak a kategóriámban, nem foglalkoztam velük.
Nos, teltek-múltak a percek, bemelegítettem, megtörtént a nevezés,  s majdnem lekéstem a rajtot, mert elfelejtették odaadni a chipet,  s csak Lacinak (Lipcsik László, futóedző, sokáig volt tanárom,  szponzorom egyik alapítója) köszönhetem,  hogy odaért vele a rajt előtt 2 perccel.
Majd elhangzott a RAJT és megindult a mezőny. Beállítottam az órámat, s mentem is. Nagyon sokan szurkoltak nekem:  közeli futótársak, olyan szurkolók, akik hallhattak rólam már valahonnan,  s azok is akikkel  mindennap interneten beszéltem. A Facebookon a kommentekbe írt szurkolás is nagyon sokat jelentett.
Első nap a hőmérséklet ideális volt futóidőnek, így ezt kihasználva csak futottam és futottam.  Néha untam az elején a tempót, amit diktált az óra,  de tudtam, ha most elfutom,  akkor nem lesz jó vége, amire felkészített Szász Mihály (edzéstervemet írja és felügyel).
Teltek a kilométerek és már a 26. km-nél jártam – bármiféle fájdalom nélkül. Egyúttal az is láttam, hogy miként maradnak le a futók, akik kicsit  elsiették az elejét. Frissítésként egy ampulla magnézium, paradicsom, aszalt barack, víz és  kis kenyér szolgált. Laci remekül tette a dolgát, kitűnően segített.
Közeledtem a célhoz, ahol Péter Attila várt Lacival együtt. Jött a szokásos takaró-nylon, csomag,  majd mentem a kocsihoz, amiben fekvőhelyet készítettek nekem. Egy kis nyújtás és fújás után mentünk a masszázsra, ami nagyon jól esett. Ezután a szállásra tértünk, ahol pakolás, fürdés, majd vacsora következett.
Másnap 11 órakor volt a rajt,  így 7-kor keltem,  megreggeliztem, kicsit nyújtottam,  posztolgattam Facebook-ra az ismerősöknek, s indultunk is a rajthoz. Épp aznap volt napfogyatkozás is,  s lehet ezért volt kicsit hűvösebb a reggel. Felvettem a futóruhám még a szálláson,  így itt már csak melegítettem,  amikor Péter Attila névfelolvasása közben olyan emelt érzés kapott el,  olyan hősies, hogy az leírhatatlan. Amikor elindultam, mindenki szurkolt.
Futottam, nem éreztem még semmit a tegnapi 48,2 km-ből,  csak mentem és mentem, mert tudtam, hogy a mai 52,3 km is meglesz. Ugyanúgy mentem, ahogy eddig, az órámra hagyatkoztam. Frissítések megvoltak, s Laci beállt húzni az utolsó 5 km-en,  ami így nagyon jól ment. A célig egy nem túl kellemes emelkedős végszakasz vezetett.
Amikor beérkeztem, egy könnycsepp csordult ki a szememből  a szurkolás miatt,  a támogatók miatt,  s amiatt is, hogy ezt az élményt egy olyan emberrel élhetem meg, aki nélkül nem lettem volna futó.
Itt már kicsit éreztem a lábaim. Ezúttal is nyújtottam, amit a masszázs követett, majd a szállás felkeresése, fürdés, vacsora és alvás.
Harmadik nap korábban felkeltem, hogy kimenjek sétálni Szigligeten. Felmentem a várhoz, majd reggeli és pakolászás után mentünk is a rajthoz. Ma már nem volt hideg, mint tegnap. Laci ezúttal az első 10 kilométeren segített.
Jó idő volt. Kicsit éreztem még az elején a vízhólyagomat a jobb lábamon, meg úgy összességében a lábaim, de 10 km után már nem. Laci ekkor kiállt,  s futottam tovább a 43,2 km-en – mely a verseny legrövidebb szakasza. A versenyben stabilan a második helyen álltam (40 perccel az első mögött, 1 óra 10 perccel a 3. előtt). Teltek a kilométerek, ezúttal is nagyon sokan szurkoltak nekem. Az utolsó 5 kilométerre Laci ismét beállt, hogy segítsen, s ketten együtt küzdöttünk meg a Balatonfüred előtti poros úton a meleg idővel. De legyőztük ezt az akadályt is, s mosolyogva értem a célba. A futást megint a szokásos procedúra követte.
A negyedik nap is eljött. Hihetetlennek tűnt, hogy 49,6 kilométer múlva vége a versenynek, pedig milyen jó lett volna még folytatni. Rajtnál ezúttal se hagytam ki a melegítést, majd elhangzott a nevem, s már indultam is futni. Ezúttal is sokan szurkoltak,  ami jól esett, s Laci ezúttal is futott velem 10 kilométeren keresztül. Teltek a kilométerek, a dombokon felfutottam szépen megállás nélkül, s jött a már sokszor átfutott balatonvilágosi emelkedő, amire szintén gond nélkül felfutottam. Innen lefutva Laci ismét csatlakozott hozzám az utolsó 5 kilométerre.
A célegyenesben Péter Attila hangosan szurkolt, beérkezve a szurkolók pacsira nyújtották kezüket, s én el se hittem, hogy BENT VAGYOK! Megöleltem Lacit, kimondhatatlanul örültem, hogy sikerült!
Megnéztük az eredménylistát,  s láttam, hogy második lettem. Ennek láttán örömömben sírtam, örömkönnyeket eresztettem mindazon szurkolóknak, akik végig szurkoltak nekem,  s persze Lacinak és feleségének Esztinek, akik immár második alkalommal kísértek el.
Az eredményhirdetésen is nagyon büszke voltam magamra, arra hogy sikerült megcsinálnom ezt a 4 napos kihívást. Jutalmam egy kupa lett. A verseny legfiatalabb indulójaként (22 betöltött év) megkaptam Kiss Péter emlékére alapított különdíjat.


Köszönöm elsősorban Lipcsik Lászlónak, hogy végigkísért az utamat, s a Pécsi Testkultúra Közhasznú Egyesületnek, különösen Lipcsik Zoltánnak a tőle kapott segítséget!
Köszönöm mindenkinek, aki bíztatott, hitt bennem és nyomon követte teljesítményemet a négy nap alatt!

Gratulálunk!